San Marino…
Sokan úgy gondolják San Marinóban egy igazán érdekes dolog van : a kilátás. Én ezzel azért vitába szállnék. Több mint 30 éve voltam először a miniállamban, melyet leginkább a vásárlók paradicsomának emlegettek. Aztán sokszor megfordultam még itt és nekem mindig nagy élmény volt a látogatás. Ha már jártunk itt, következő látogatásunk alkalmával próbáljuk ki a kabinos felvonót, mely a fantasztikus panorámával igazán különleges élményt jelent. Ha Riminiben nyaralunk egyszerűen nem hagyhatjuk ki San Marino felkeresését. Hogy miért? Mert San Marino mindig képes valami újat mutatni. Járjuk végig a Boszorkányok sétányát, keressük fel késő délután vagy este, üljünk be egy étterembe vagy csak sétáljunk egyet. Ha pedig gyerekekkel érkezünk ide számos plusz program is vár itt ránk. Érdemes felkeresni Európa egyik legnagyobb kalandparkját is, mely a Parco Avventura San Marino, és mindössze 5 percre van a központtól. (Weboldal: www.sanmarinoadventures.sm) Aztán ott a Parco delle storie dimenticate…Az elfelejtett történetek parkja , ahol szobrok, installációk keltenek életre meséket és legendákat, mely kicsiknek és nagyoknak egyaránt érdekes lehet. A Museo delle curiositá (www.museodellecuriosita.sm) a világ egyik legkülönlegesebb gyűjteménye, ahol érdekes tárgyak , szokatlan dolgok, történetek, személyekkel kapcsolatos hírek kerülnek bemutatásra. A régió számos programmal várja a gyermekeket , hiszen júniusban itt kerül megrendezésre a Festival dei Bambini is (www.ilfestivaldeibambini.it) , mely a tengerpart menti városokban számos érdekes rendezvénnyel örvendezteti meg a kicsiket.
A mini köztársaságban méreteinél fogva nincsen sok nevezetesség, ezért a műemlékek megtekintése után sétálgathatunk, nézelődhetünk az üzletekkel teli utcácskákban, ahol finom édességek, likőrök, bőr- és kerámiatárgyak várnak ránk. Ha bejártuk a Monte Titano csúcsán fekvő várost, megkóstolhatjuk a helyi italokat és ebédelhetünk egyet valamelyik hangulatos trattoriában. San Marino konyhájának nagyon régi hagyományai vannak. Régi hagyományos ételei közé tartozik a piadina (élesztő nélkül készült lepény), mely mind a mai napig elengedhetetlen hozzátartozója a legtöbb ételnek és a polenta is gyakran kerül asztalra. Ma már elfelejtett étel a szegények levese a bobolotti, melyhez a lisztből, vízből és sóból gyúrt tésztát kis kockákra metélik és vízben megfőzik, majd szalonnával és sötét színű babbal ízesítik. Remek tésztákat fogyaszthatunk itt: passatelli, tortellini, tagliatelle, lasagne al forno, ravioli, cannelloni, strozzapreti (húsmártással, sajttal). Cappelletti in brodo – hústáskácskák erőlevesben. A helyi konyhaművészet második fogásának leghíresebb húsételei: coniglio in prochetta – sültnyúl, pollo alla diavola – félcsirke roston, guaglie in salmi – fürj vadasan, scaloppine – töltött hústekercs…Édességek közül a legismertebb a Torta Tre Monti (csokis mogyorós ostya), a San Marino torta vagy Pagnotta (húsvéti édesség) – mazsolával, ánizzsal vagy a tejből, cukorból, tojásból és citromból készített Caciatello, a kukoricalisztből készített Bustrengo. Italok közül a San Marinoi muskotályt említeném meg , és a Sangiovese, Albana, Grilet mellett érdemes megkóstolni a Mistra-t is, mely egy ánizslikőrhöz hasonló rövidital.
San Marino részletesen
Olaszország területén két miniállam található, ezek egyike San Marino. Az egyik legrégibb európai állam, első köztársasági alkotmánya közel 800 éves. Területe összesen 61 négyzetkilométer, ezzel Vatikán és Monaco mellett Európa legkisebb államai közé tartozik. A San Marino-t körülvevő városfal kapuján már csak gyalog lehet belépni. A városfal a három erődtoronnyal egészül ki, amelyek egymáshoz közeli sziklacsúcsokra épültek. Az egyik erődben fegyvergyűjteményt is meg lehet tekinteni, ezen kívül mindhárom bástyán terasz és kilátó található, ahonnan tiszta időben látni lehet Riminit és az Adriai-tengert is. A városban egyéb látnivalók is várják a turistákat: a Kormányzósági Palota néhány termébe is betekinthetünk, megnézhetjük a Garibaldi emléktárgyait is őrző Pinacoteca múzeumot, valamint a San Marino Bazilikában lévő kriptában az ország hagyomány szerinti alapítójának, Marinusnak a földi maradványait is. A miniállam szabálytalan négyszög alakú területet foglal el, melynek legnagyobb része dombvidék. A köztársaság alapításának a története a legendák homályába vész: Diocletianus keresztényüldözése idején itt talált menedéket egy Marinus vagy olaszosan Marino nevű dalmáciai kőfaragó. (Állítólag társával Leóval érkezett a területre , ahol terméskövet keresett, de Leo hamarosan remeteségbe vonult egy szomszédos hegyen. Ez ma San Leo városkája és egy középkori vár őrzi az emlékét.)A kőfaragó Dalmácia egyik szigetéről, Arbéről (Rab) erre a vidékre és itt a Monte Titano hegyén, visszavonultan megalakította a Diocletianus császár idején üldözött keresztények kis közösségét. A hagyomány szerint 301 február 3-án alapították meg San Marinót. Akkor persze még nem így hívták, hiszen a névadó idős korában halt meg, 336 szeptemberében és állítólag abba a sziklaüregbe temették, amit még maga vájt ki a földből. Földi maradványai fölé kápolna épült, majd a XII. században templom és később egy klasszicista bazilika. San Marino területét közigazgatásilag 9 „várkerületre” osztották fel, melyek gyakorlatilag a régi egyházi kerületeknek felelnek meg. Legfontosabb települései: Seravalle-itt érkezik meg a látogató tulajdonképpen a köztársaság területére. Borgo Maggiore, Faetano, Domaguano, Chiesanuova, Acquaviva, Fiorentino, Montegiardino. Zászló/címer: fehér/kék közepén a köztársaság címere 3 hegycsúcs 3 toronnyal, alatta 2 szalaggal átkötött faág libertas felirattal.
