Itália legszebb kastélyai északtól-délig…

2016-09-30

Forte di Bard-Valle d’Aosta

Az olasz csizma szárán , északon Valle d1Aosta tartományban egy gyönyörű kisváros várja a kirándulókat. Bard a legkisebb község Valle d’Aosta régióban. A völgy bejáratánál helyezkedik el, ahol az aostai terület a legszűkebb.A települést 2012-ben Itália legszebb faluja (I borgi piú belli d’Italia)címmel is felruházták. A látképet egy tizenkilencedik század elején épült erőd uralja. A komplexum három épületből áll három szinten, közel 15.000 négyzetméter területen. A Savoyai-erőd, ahonnan lesétálva jellegzetes középkori városközpontba jutunk kis utcákkal, a 15-16. században emelt épületekkel, kézművesműhelyekkel, és helyi termékeket áruló üzletekkel. A Savoyai-ház erődje, a Bard felett emelkedő sziklára épült. Jelenleg az Alpok Múzeumának (Museo dele Alpi) ad otthont, és festészeti, valamint szobrászati kiállítások kerülnek itt megrendezésre. Nyáron zenei és táncművészeti előadások színhelye.

Castello di Fenis-Valle d’Aosta

Egy másik remekmű Fenis középkori vára,mely az egyik legismertebb és legszebb vár egész Olaszországban. Meglepő és lenyűgöző ötszögű alaprajzú épülete, melyet minden sarkon tornyok ékesítenek. Széles, csipkézett várfal lőrésekkel mely elegáns és látványos megjelenést kölcsönöz a dombtetőn elhelyezkedő épületnek., együtt, vezet úgy gondolja, hogy egy védekező funkcióját képviselet.

Venaria Reale-Torino

Királyi Palota (Palazzo Reale): barokk és rokokó épület nagy fegyvergyűjteménnyel. Az első, és legfontosabb a Savoyai-család rezidenciái között, amelyeket 1997-ben az UNESCO fel is vett a Világörökség listájára.

Castello Sforzesco-Milánó, Lombardia

A Castello Sforzesco (Sforza-vár) Milánó egyik legjelentősebb építészeti alkotása. A kastély sokáig a Sforza dinasztia rezidenciája volt, majd Európa jelentős erődje lett, napjainkban pedig számos múzeumnak ad otthont. A XV. században épült hatalmas, négyzet alaprajzú építmény egykoron a milánói hercegek rezidenciája volt. Korábban Castello di Porta Giovia néven volt ismert, nevét a középkori városfal egyik kapuja után kapta, mely a közelében állt. Mai nevét a XIX. század eleji restaurálások során kapta, amikor az építmény a város tulajdonába került. Az első erődítményt a városban 1368-ban emeltette Galeazzo Visconti. Utóda, Gian Galeazzo 1392 és 1396 között kibővítette ezt és új építményeket kapcsolt hozzá. Ez az épületegyüttes volt a citadella. Ez nagyjából a mai Corte Principale nevet viselő udvar helyét foglalta el. Giovanni Filippo Visconti idején, 1412-ben lett a vár a hercegek rezidenciája. A herceg további bővítéséket végeztetett el rajta, azonban halála után (1447), amikor a rövid életű köztársaság vette át a hatalmat a városban, az egész építményt lerombolták. Újjáépítését (I.) Francesco Sforzának köszönheti.

Miramare-kastély-Trieszt

A Miramare-kastély (Castello di Miramare) egy XIX. századi romantikus palota és díszkert, amely Habsburg Miksa osztrák főherceg (majd mexikói császár, I. Ferenc József öccse) és felesége, Sarolta belga királyi hercegnő részére épült isztriai fehér márványból az azóta Olaszországhoz csatolt Trieszti-öbölben, Trieszttől kb. 8 km-re, 1856 és 1860 között Carl Junker tervei alapján Miksa főherceg megrendelésére. A terjedelmes (22 hektáros) tengerparti parkot maga Miksa tervezte. A kopár kőszirtet, amelyre épült, számos trópusi növénnyel telepítették be. Miksa főherceg és Sarolta mielőtt elfoglalták volna a mexikói trónt, elvállalva ezzel annak előnyeit és terhét, életük boldog periódusát töltötték az osztrák riviérán, így választva el magánéletüket az udvari kötelességektől. Itt fogadta Miksa 1864. április 10-én a mexikói küldöttséget, amely felkérte őt országuk császárává. 1920-ban, a Monarchia földarabolásakor az Olasz Királysághoz került. A kastélyt 1955-ben államosították és jelenleg múzeum működik benne, kilátást nyújt a szikla csúcsáról a Grignano-öbölre és azon túl az Adriai-tengerre. A palotát olasz stílusú, szintén látogatható kert veszi körül, amelyben az egész világból összegyűjtött növényfélék (beleértve egészen ritka fajokat is) találhatók.

Duino kastély-Trieszthez közel

A Miramare-kastély szinte mindenki ismeri, míg a Duino kastélyról kevesen hallottak pedig belső termeinek szépsége felülmúlja a híres Miramare-kastélyt. A kastélyból csodálatos kilátás nyílik a meredek sziklákkal övezett tengerre is. A festői helyszínen magasló épület a Thurm und Taxis család tulajdona. A fantasztikus parkja és kastélyának egy része látogatható. Az építkezés 1389-ben kezdődött a Ugone Duino Trieszti kapitány vezetésével. A vár 1473-ban került a Habsburgok ellenőrzése alá. A Habsburgok kapitányai által irányított birtok azonban rövidesen – házassági kapcsolok révén – a della Torre család tulajdonába jut. A della Torre dinasztia uralma 1783-ban IX. Rajmund halálával ér véget, s az ő lányának házasságával a Hohenlohe hercegi család birtokába kerül Duino, akik egészen az I. világháború kezdetéig lakták a kastélyt. A kastélyban az évszázadok során több híres személyiség is megfordult Johann Strauss, Liszt Ferenc, Mark Twain, Paul Valéry, Gabriele D’Annunzio, Hugo von Hofmannsthal, Rainer Maria Rilke (Elégiák című műve is itt született). A költőről egy fantasztikus panorámával rendelkező, 2km hosszú (kiránduló) ösvényt – utat neveznek el ..Il sentiero Rilke…, semmiképpen ne hagyjuk ki. 18 szoba látogatható az épületben, melynek parkja is csodálatos és itt még egy bunkert is megtekinthetünk. Természetesen legendákban sincs hiány. La leggenda della Dama Bianca…Duino kastély legendája a fehér Dáma legendája, aki az egyik hercegnek a felesége volt, és a történet szerint sziklává változott, miután kegyetlen férje egy szikla széléről a tengerbe lökte.

Castello Scaligero-Malcesine, Veneto

Vegyünk egy középkori várat egy sziklaszirten, adjuk hozzá a romantikus Garda-tó meseszép partját, egy festői falut… és ez Malcesine amibe garantáltan beleszeretünk. A kastély 31 méter magas domináns tornya az egész környék látképét meghatározza. A torony tetejéről, teljes és lenyűgöző panoráma kilátás nyílik az egész területre, a tóra és a Monte Baldo csúcsára. A tökéletesen helyreállított várban különböző kiállításokat láthatunk. A Garda-tó hírnevét, népszerűségét a német költőnek, Goethe-nek is köszönheti, aki „A természet csodájának” nevezte a tavat.

Rocca Scaligera-Sirmione, Lombardia

Még mindig a Garda-tónál maradunk hiszen nem mehetünk el szó nélkül Sirmione festői kisvárosa és a castello Scaligero épülete mellett sem. A Garda-tó területén Veneto, Lombardia és Trentino-Alto Adige tartománya osztozik. Sirmione varázslatos félszigete Lombardia tartományához tartozik. Lélegzetelállító szépségű óvárosának minden szeglete egyszerűen képeslapra kívánkozik. Sirmione nevezetessége az óváros bejáratát őrző XIII. századból származó Scaligeri-vár, amelynek tornyából pompás kilátás nyílik a környékre. A kastélyt egy ritka, középkori kikötői erőddel is megerősítették, mely a Scaligeri-flottát védte. A vár Európában az egyik legjobb állapotban megmaradt középkori vizivár. A kastélyon belül múzeum működik. Ha már Olaszországban járunk , legendákban biztos nem szenvedünk hiányt… Mint minden várnak szinte a sirmionei várnak is van legendája és szelleme is természetesen…A legenda szerint a sirmionei várban is egy szellem barangol a szobák között a sötét és viharos éjszakákon… A történet szerint Ebengardo és menyasszonya Arice, boldogan élt a kastélyban, amikor is egy esős, szeles éjszaka egy lovag, Elaberto (Feltre márkija) , kopogtatott az ajtón, hogy szállást kérjen. A vendég bebocsájtást nyert, de beleszeretett Arice és az éjszaka folyamán, beosont a szobájába. A nő hangosan felkiáltott, és Elaberto leszúrta egy tőrrel, hogy elhallgattassa. Ebengardo, felébredt a felesége kiálltására, berohant a szobába, de már holtan talált szerelmére. Egy heves harc kezdődött Elaberto és Ebengardo között, majd utóbbi megölte a kastély urát ugyanazzal a tőrrel. Ebengard kétségbeesett küzdelmével, amiért nem védte meg szerelmét, szellemként örökre az élők között maradásra ítéltetett , hogy elválasztva éljen kedvesétől.

Castello di Marostica, Veneto

Marostica, a Brenta folyó közelségének is köszönhetően csodálatos természeti környezetben fekszik és jelentős múlttal rendelkezik..Marostica hatalmas várfala már messziről látszik a városhoz közeledve. Szinte hibátlan nyakláncként öleli körbe a várost, és felfut a hegy tetejére is, ahol egy vár romjai nyújtózkodnak az ég felé. Érdemes a kacskaringós, megerőltető úton felmászni a felső várig, mert onnan madártávlatból kémlelhetjük az alattunk elterülő síkságot. Kellemes hangulatú kisváros színes házakkal, szűk utcákkal és egy híres játékkal, a történelmi sakk mérkőzéssel. A castello di Marostica épülete tulajdonképpen kastélyból áll. A Castello Superiore és a Castello Inferiore épületét 1800 méter hosszú fal köti össze.A Castello Superiore előtti teret márványkő borítja, és sakktáblát alkot, innen a neve, Piazza degli Scacchi. (Sakk tér). A híres Marosticai sakk mérkőzés története 1454-re vezethető vissza, amikor Marostica még a Velencei Köztársasághoz tartozott. Két híres neves marosticai nemes Rinaldo d’Angarano és Vieri da Vallonara, egyidőben beleszeretett a szépséges Lionoraba, Taddeo Parisio Castellano di Marostica leányába. Ahogy akkoriban szokás volt a két nemes megakart küzdeni a
leány kegyeiért, de a kastély birtokos-Castellano, egyik fiatal életét sem akarta kockára tenni egy buta párbajban, így megtiltotta az összecsapást. Úgy döntött, hogy a 2 ifjú egy barátságos sakk mérkőzésben küzdjön meg leányáért. A vesztes pedig kisebbik leányának Oldrada – nak a kezét nyerte volna el. A találkozó helyszínének a piazza del Castello da Basso-t jelölték meg, ahol élő sakkfigurák kaptak szerepet a sakk mérkőzésben, kosztümökben, fekete-fehérbe öltöztek be a helyiek közül kiválasztottak. A sakk mérkőzés végét táncos, zenés mulatsággal zárták. Felvonult a város apraja-nagyja tehát a nagy eseményre. Lionora titokban szerelmes volt az ifjak egyikébe tehát remegve figyelte a játszma kezdetét, mikor is a kosztümös gyalogok, király, királyné és a többi élő sakkfigura színre léptek. A győztes ifjú Vieri di Vallonara lett aki elvehette Lionorat, míg a vesztes Rinaldo D’Angarano Oldrada kezét nyerte el. Ez a hagyományos sakk játszma kerül itt megrendezésre minden páros évben. Ez a tornajáték az ami a várost minden rendezvény alkalmával visszarepíti egy kicsit a csodás történelmi múltba. A sakkjátszma újra rendezését 1923-ban prof. Francesco Pozza kezdte el szervezni, és 1954-től rendezik meg rendszeresen, az első rendezés Mirko Vucetich nevéhez fűződik.
1954-ben a város polgármesterének Marco Bonomo-nak köszönhetően készült el a mai formájában pompázó tér vagy sakk tábla. Azóta minden második évben Marostica városa újra éli a XIV sz.hangulatát és több ezer látogatót szórakoztat, akik a világ minden országából érkeznek erre a színpompás előadásra.

Gradara vára-Marche

Közép-Olaszország Marche tartományában található, a tengertől 3 km-re, egy 142 méteres dombon tetején. Az erődítményszerű középkori városka kastélya impozáns termekkel várja a látogatókat. Felelevenedik az irodalom drámai szerelmi története is és a bástyákról megcsodálhatjuk a vidékre nyíló fantasztikus panorámát is. Paolo és Francesca, Dante és Petrarca által megénekelt szerelmének helyszíne ez, igazi középkori hangulattal. A középkorban, 1150 körül, Pietro és Ridolfo De Grifo nemesek kezdték el építeni a gradarai kastély nagyobbik részét. Az évek során a Malatesta család átvette a birtokot és a várat.1289-ben itt gyilkolták meg Francesca da Riminit és szerelmesét Paolot. Francesca, Gianciotto Malatestának, Rimini uralkodójának volt a felesége. Azonban miután Gianciotto szerelmi légyott közben lepte meg saját testvérével, Paolóval, megölte őket. Francesca és Gianciotto házassága politikai jellegű volt; arra szolgált, hogy a két család közötti vérbosszúnak véget vessen. A Malatesta család mintegy két évszázadon át uralta Gradarat. A sziklán a XIV. század óta létezik az impozáns 800 méter hosszú várfal, amelynek akkoriban komoly védelmi funkciója volt.

Grazzano Visconti – Emilia Romagna

A kastély épületét Piacenza megyében találjuk, Vigolzone városában. 1395-ben épült valószínűleg egy korábbi épület romjaira, Giovanni Anguissola feleségével Beatrice Viscontival telepedett itt le, aki Gian Galeazzo Visconti testvére volt. Egy négyszögletes alaprajzú kastély, melyet 4 sarkán tornyok ölelnek körbe. Igazi középkori hangulat, gyönyörű 15 hektáron elterülő kastélypark és a hely legendás szelleme…Egy illat, egy elsuhanó alak, egy apró fuvallat…Minden varázslatos helynek megvan a szelleme. Aki a Grazzano Visconti parkja és a kastély között mozog, egy hölgy szelleme, Aloisa. A történet szerint, mely szájról-szájra terjedt, az emberek mindig tiszteletben tartották a jelenlétét, és szomorú sorsának emlékét. Aloisa, egy katona felesége volt, aki miután ura megcsalta. belehalt a féltékenységbe és a fájdalomba. Azóta bolyong lelke ezeken a helyeken.
Egy napon, Aloisa szelleme megjelent Giuseppe hercegnek aki médium volt és a kezét vezetve , megrajzoltatta alakját. Egy nem túl magas, kövérkés, összefont karokkal álló hölgy alakja bontakozott ki, mely több szobor és alkotás formájában is megjelenik a későbbiekben, ő Aloisa. Természetesen nem gonosz szellem, hiszen mára a szerelmesek védőjeként is tisztelik és a látogatók apró ajándékokat is elhelyeznek szobránál, hogy szerencséjük legyen a szerelemben.

Guaita erőd-San Marino

San Marino a világ legrégibb, ma is fennálló köztársasága, Európa 3. legkisebb állama, területe picivel több, mint 60 négyzetkilométer. Kilenc kis települése van, nyolc kis falu és fővárosa San Marino. A főváros a 750 méter magas hely, a Monte Titano tetején helyezkedik el. Nevét egy dalmát kőfaragóról Marinoról kapta, aki a Titano-hegyen élt szent életet. A Guaita hegycsúcson elhelyezkedő Guaita erőd őrködik San Marino városa felett és az Olaszország területébe ékelődött mikroállam emblematikus jelképe. Az erődítmény a XI. században épült és abban az időben börtönként szolgált. A tornyok San Marino nemzeti zászlaján és címerén is láthatók. A bástyák egyik oldalon meredek sziklafalra épültek. A kb. 200 méteres mélységből az ellenség sohasem közelíthette volna meg a Guaita falait. A Rocca-Guaita látogatói pedig csodálatos kilátást élvezhetnek a bástyákról a környező vidékre.

Pitti Palota-Firenze

A Palazzo Pitti olasz reneszánsz műemlék Firenze történelmi központjában, mely 1982 óta az UNESCO Világörökség része. A hatalmas épület a Piazza Pitti egyik oldalát foglalja el, a bejárat a homlokzaton lévő kapun helyezkedik el. Zárt folyosón közelíthető meg az Uffizi-palota felől. A folyosón a Mediciek által gyűjtött műkincsek tekinthetők meg. A II. világháborúban a folyosó megsérült és az 1966-os firenzei árvíz is pusztításokat okozott az átjáróban. 1549-ben fejezték be a középső és a 18. században a szárnyépületeket. Arányaiban rejlik művészi hatása. A XVI. században a Medici-család tulajdona lett és a tartomány fejedelmeinek lakóhelye. A XIX. század végén az olasz királynak szolgált lakásul, ha Firenzében tartózkodott. Az épület méretei lenyűgözőek. Hatalmas kváderkövekből készült rusztikus falakból áll. A palota hét ablaknyi széles volt eredetileg, majd később megtoldották. Emeleteit párkányok és balusztrádsorok tagolják. A félkörös záródású ablakok keretező ívei díszítik csupán a homlokzatot.

Castello di Sammezzano-Toszkána

Egy dobtetőre épült az eredetileg védelmi funkciókat ellátó épülete őse a IX. században. Az eklektika és keleti kultúra ötvözetének gyöngyszeme sajnos nem látogatható. A castello di Sammezzano épületét hatalmas park veszi körbe,toszkána tartományában Leccio közelében található. A fő épület eklektikus és mór stílusban épült 1605-ben , az aragóniai Ximenes család megbízásából. A hely története azonban sokkal régebbi és egészen a római korig nyúlik vissza. A történész Robert Davidsohn, könyvében azt állítja, hogy 780-ban Nagy Károly frank király is járt már itt , aki Rómából fia pápai keresztelője után utazott észak felé. Az épület kívülről kevésbé látványos, belül azonban megdöbbentő szépség, művészeti pompa fogad.

Angyalvár-Róma

Az Angyalvár (Castel Sant’Angelo) Hadrianus császár síremléke Rómában. A Tevere jobb partján áll, a folyón átívelő Ponte Sant’Angelo köti össze a várossal. A középkorban már Róma erődjének számított az épület. III. Miklós pápa a 13. században titkos alagúttal kötötte a Vatikánhoz mivel így lehetővé vált, hogy a pápa bármikor menedéket keressen a várban. Annyi harc folyt érte, hogy a polgárok 1379-ben megkísérelték lebontani: szerencsére csak a márványborítás esett áldozatul.

Királyi Palota-Caserta

A casertai királyi palota (Reggia di Caserta), a nápolyi Bourbon királyok egykori rezidenciája. A palotát Luigi Vanvitelli tervei alapján kezdték el építeni 1752. január 20-án VIII. Károly parancsára. A XVIII. század legnagyobb európai építkezése volt, amely 1780-ban fejeződött be, I. Ferdinánd uralkodása alatt. 1919-ben III. Viktor Emánuel király az olasz népnek adományozta. A második világháborúban jelentős károkat szenvedett. A restaurálási munkálatokkal 1958 körül készültek el. Ekkor nyílt meg a múzeum, mely magában foglalja a királyi lakosztályokat, az udvari színházat és a kerteket. Pompájával, méreteivel és a hozzátartozó kertekkel a versailles-i, madridi és szentpétervári paloták mellett az egyik legnagyobb és legimpozánsabb királyi palota Európában. 1996-ban a Vanvitelli-vízvezetékkel és a casertai San Leucióval közösen felvették az UNESCO Világörökség listájára.

Castello Aragonese-Ischia, Campania

Nápolytól délre egy apró kis szigetet keresünk fel. A szigetet az olaszok Isola Verdének, azaz „zöld szigetnek” nevezik a gazdag növénytakarójának köszönhetően (mandulafenyő ligetek, szelídgesztenye-erdők, narancs- és citromkertek, szőlőültetvények). A világ egyik leghíresebb szigete, Capri mellett, Ischia is rendkívül népszerű desztináció Dél-Olaszországban. A szigetek közül egyébként Ischia a legnagyobb: 46 km2-es területével több mint négyszer nagyobb Caprinál. Az 58 ezer lakosú, vulkáni eredetű szigeten termálforrások, iszapfürdők és fantasztikus narancs- és citromültetvények, valamint mediterrán, és trópusi növények találhatóak. A kis sziget jelképe pedig nem más mint Ischia leglátogatottabb nevezetessége az Aragóniai kastély. A kastély az Ischia-szigethez egy híddal csatlakozó hatalmas sziklán áll. A kőhíd 220 m hosszú , ez vezet az ősi Borgo a Celsa, mai nevén Ischia Ponte területéhez. A Castello Aragonese – az aragóniai erődítmény egy parthoz közeli, 113 m magas tengeri sziklán helyezkedik el, mintegy 56.000 m² területen, mely egy vulkánkitörés során alakult ki. Története egészen 474-ig nyúlik vissza (Castrum Gironis vagy “castello di Girone”). Az első erődöt ekkor építették szürakúzai görög telepesek. Az antik erőd alapjaira 1438-ban V. Alfonz aragóniai király építette a ma is látható erődöt, amely évszázadok során a sziget védelmére szolgált a kalózok támadásai ellen. A XVIII. század kezdetén még néhány templom és egy klarissza kolostor is meghúzódott falai védelmében, azonban az erőd a XVIII. században elnéptelenedett, majd az 1809-es bombázások során nagy része elpusztult. Az erődítményből pazar kilátás nyílik a szigetre és a Nápolyi-öbölre.

Természetesen írásunkban nem szerepel az összes Olaszországban fellelhető páratlan szépségű kastély, így csak néhány számunkra jelentős épület került kiemelésre. De nem hagyhatjuk említés nélkül a Csizma sarkának fantasztikus látnivalóit sem, hiszen itt vár ránk Basilicata tartományában a Castello di Malconsiglio, Calabriában Scilla, Castello di Roseto Capo Spulico valamint Puglia tartomány UNESCO Világörökséghez tartozó helyszíne is, a Castel del Monte épülete.